In Memoriam: Dr. Huszák András
1954–2023 · Fogorvos-szájsebész, igazságügyi szakorvos, klinikánk alapító tagja
Búcsúzunk Tőle
2023-ban, váratlanul veszítettük el Dr. Huszák Andrást, klinikánk alapító szájsebészét, kollégát, barátot és mentort, aki több mint három évtizeden át gyógyított Budán. Az alábbiakban Prof. Dr. Dr. Oberna Ferenc búcsúbeszédét, majd a Vele 2021-ben, a KisMackó Segítő és Informáló Alapítvány kiadványa számára készült interjú részleteit olvashatják.
Búcsúzunk Tőle
Drága Barátom, Drága Barátunk, Kollégánk, Társaságunk Vezetőségi Tagja, Pénztárosa!
Megdöbbenve állunk itt, hogy végső búcsút vegyünk Tőled, aki olyan hirtelen és korán befejezted földi pályafutásodat. Nehezen tudjuk, egyszerűen nem is akarjuk elhinni, hogy itt hagytál minket. Hogy holnap már hiába emeljük fel a telefont és hívjuk a fejből tudott számot, már nem lesz, aki felveszi és válaszol. Nem kapunk önzetlen segítséget szakmai kérdéseinkre és nem tudunk elhívni, hogy töltsük együtt az estét, jókedvünkben beszélgetve vagy éppen egymást gyámolítva. Engem és sok olyan kollégádat, aki csak most ismeri fel, hogy emberből és szakmánkból mi fog hiányozni a mindennapi földi életünkből – legkedvesebb költőmet idézve: gyermekké tettél. Sokat megélt és sok tragédiát látott orvosként is, Rád gondolva, ismét összeszalad szememben a könny, amelynek fátylán át emlékezem most is. Néha pedig hangok is feltörnek, amelyek nem halkulnak el egykönnyen.
„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan.”
Amikor Rád gondolok, aki pontosan abban az életkorában távozott, mint édesapám egykoron, a gyermekkorunk óta ismert idézet jut Rólad az eszembe – lásd fent. Aki ismert, tudja, hogy mindig is eszerint éltél, közelítettél dolgaidhoz, feladataidhoz, az emberekhez.
Mi már felnőttként, akkori és mostani munkahelyemen, szakmai pályám kezdetén találkoztunk, ahol Te, már a végső simításokat végezted a szakképzésed építő kövein. Első beszélgetéseink szimpátiakapcsolatára ettől kezdve egy életre szóló, 30 éves barátság épült. A közös, kölcsönös, soha nem szűnő szakmai érdeklődés mellett, olyan emberi szálak is szövődtek, amelyek, bár felnőttkorban alakultak ki, de mégis önzetlenül olyan erősekké váltak, mint a gyermekkorból eredezett kapcsok. A kezdetektől csak tanultam Tőled, mind szakmai tudásod, mind az emberekkel való bánásmód vonatkozásában:
A professzionális, külföldi tapasztalatokkal és önképzésekkel kiegészített, de a pácienst és a klinikumot előtérbe helyező tudásodra mindig számíthattam. És számíthatott minden hozzád forduló kollégánk, aki felkeresett és kérdezett. Ezt mindannyian tudtuk: az ezért érzett tisztelet és hála hozta erre a helyre ilyen számban kollégáidat is. A szerényen, de nehezen visszatartott véleményed mögött, mindig megalapozott tudás állt. Az a betegközpontú, szintetizáló, biológiai szemlélet, amely szerint kezeltél, gyógyítottál, egyedivé tette munkádat. Így fogorvosi képzettségeden túllépve kifinomodott általános orvoslást is folytattál. És ezzel a szemlélettel újítóként is, mindig az elsők között jártál. Ez kísérte töretlenül végig az életedet. Akkor is, amikor még kórházi orvosként, a Szent Rókus Kórházban még „bent” voltál a rendszerben és akkor is, amikor patinás budai rendelődben, már „kint” kezelted a hozzád fordulókat. A benti szálat azonban soha nem engedted el, a csekély számú kórházi orvost támogató jelenléteddel. De sokat is ugrattuk egymást a „bent vagy kint” a rendszerben-nel! Kapcsolataiddal önzetlenül, segítettél, hogy az akkori világ legnevesebb európai professzoránál klinikai szakmai továbbképzésen vehessek részt, hogy egy szemléletet tudjak hozni a hazai munkánkba.
Munkatársaiddal, társaságunk tagjaival kapcsolatod legendás volt. A kemény, kitartó munkával felépített rendelődben a kollégáid, pályakezdők, inkább jönni szerettek volna, elmenni soha.
De emellett lehetett érezni, hogy a mindig vidám, tettre kész, tevékeny, jó humorú, kifelé forduló habitus mellett megvan a belső világod tartózkodó szerénysége. Te, az öt nyelven beszélő zenélő polihisztor tudtad, talán féltél is attól, hogy földi létünknek egyszer vége. És ezért nem törődtél hivatásod mellett eléggé magaddal. Hiszen ha egy kicsit önzőbb lettél volna velünk, talán… talán…. De nem tudtál. És amikor jó eséllyel már azt hittem, hogy túl vagy a betegségeden és kórtermedben a szomszédos üres ágyra feküdtem, tréfálkozva nevettünk és vártuk, hogy újra otthon lehessél… egy nappal később hívott feleséged, hogy itt hagytál minket, a szellemvilágot választottad. Neked most már biztosan jó. Téged ismerve jó helyre kerültél. Ezt hiszem és tudom.
De nekünk viszont itt kellett maradnunk: barátokként, munkatársakként, kollégákként, páciensekként előtted utoljára meghajolva elbúcsúznunk, majd a temetőből eltávozva közös emlékeinket felidézve a magyar arc-, állcsont szájsebészet halhatatlanjává tennünk.
Isten Áldjon, Nyugodj Békében, Drága Huszi, András Barátunk!
Prof. Dr. Dr. Oberna Ferenc
Névjegy
| Név | Dr. Huszák András |
|---|---|
| Szakterület | Fogorvos-szájsebész, igazságügyi szakorvos |
| Orvosi diploma | SOTE, 1986 (jogi diploma: PPKE, 2008) |
| Munkahely | OralMed Studio Szájsebészeti és Fogorvosi Ambulancia |
| Házasságkötés éve | 1987 |
| Gyermekek születési éve | 1992, 1995, 1997 |
2021-es interjú
Ritkán látott apukák – részletek egy interjúból
A következő sorokban egy Vele készített, 2021-es interjú részleteit olvashatják a KisMackó Segítő és Informáló Alapítvány „Gyógyító szuperhősök – Ritkán látott apukák?” című kiadványából.
Családi indíttatásból választotta az orvosi hivatást?
Nem volt orvos a családunkban, édesanyám könyvelőként működött, édesapám egy szerszámkészítő gyár főosztályvezetője. Egyszerűen csak megtetszett ez a pálya, még a gimnáziumi időszak alatt. Már ez idő alatt jártam kórházakba dolgozni nyaranta egy-egy hónapot, szaglásztam a szakmát.
Fel tudja idézni, mi volt az, ami ennyire megfogta?
Talán a sebészeti körülmények, a műtők atmoszférája. Mielőtt véglegesen elköteleztem volna magam a pálya mellett, tudatosan teszteltem magam, a Sebészeti Klinikán, majd a Transzplantációs Klinikán dolgoztam. Kiderült, hogy vonzott az orvosi hivatás.
Végül a Semmelweis Egyetemre adta be a jelentkezését?
Igen, de csak harmadszorra vettek fel. Édesanyám akkor halt meg, amikor felvettek, nem volt könnyű időszak. A neki való bizonyítás vágya nagyban hozzájárult ahhoz, hogy végigcsináltam az egyetemet.
Hogy döntött a fogorvosi pálya mellett?
Eredendően általános orvos szerettem volna lenni, de a harmadik felvételimnél már beadtam a jelentkezésemet a fogorvosi karra is. Aztán meg is szerettem. Az első munkahelyem a Rókus Kórház szájsebészeti osztálya volt, ahol daganatos betegek is feküdtek nagy számmal.
Milyen leterheltséget jelentett mindez?
Hetente két ügyeletet vittem a kórházban, és a traumatológián is egy napot. 14 év után váltottam csak, és mentem el a magánszférába, nyitottunk egy rendelőt, ami egyre nőtt, egyre több kezelővel bővült.
A kiégés nem fenyegette?
Ismerem a jelenséget, de nekem nem volt ilyen problémám. Igazságügyi szakértőként is dolgozom lassan húsz éve, emiatt később a Jogi Egyetemet is elvégeztem, ami nem volt egyszerű munka mellett.
Klasszikus fogorvosként dolgozott?
Csak az első néhány évben, de hamar áttértem arra, hogy kizárólag szájsebészeti beavatkozásokat végezzek: az állkapocs- és a nyálmirigy műtétei, a harapási rendellenességek, szájpad hasadék, nyúlajak sebészeti rendezése a főprofilom.
Mikor alapított családot?
Egy évvel a diploma megszerzése után nősültem meg, a feleségemmel évfolyamtársak voltunk. A feleségem fogszabályzásra specializálódott, nagyszerűen végzi a munkáját.
Hány gyermekük született?
Három gyermekünk született. A fiúnkból is orvos lett, az Onkológiai Intézetben dolgozik. A lányunk fogorvos. A kisebbik lányunk gazdasági egyetemet végzett, és tartja az egészséges egyensúlyt a családunkban.
Mit szerettek volna mindenképp átadni a gyermekeiknek?
Az emberséget, mások megbecsülését. Egyiküket sem beszéltük rá semmilyen szakmára, azt szerettük volna, hogy olyan szakmájuk legyen, amit szeretnek, amiben ki tudnak teljesedni.