Az OralMed Studio története egy családi praxisból indult több mint 30 évvel ezelőtt. A klinikát szüleink, Dr. Csukás Petra és Dr. Huszák András alapították azzal a szemlélettel, hogy a magas szakmai színvonal, az emberség és a páciensek iránti figyelem nem választható el egymástól.

Édesapánk vezetése alatt a rendelő nemcsak egészségügyi intézményként működött, hanem egy olyan közösségként is, ahol a kollégák fejlődhettek, a páciensek biztonságban érezhették magukat, és ahová sokan éveken, akár évtizedeken keresztül visszajártak. Számunkra természetes közeg volt az a szakmai igényesség, empátia és páciensközpontú szemlélet, amely a klinika működését kezdettől meghatározta.

2023-ban váratlanul elveszítettük édesapánkat, ami nemcsak a mi, hanem az OralMed Studio életében is meghatározó fordulópontot jelentett. Nem volt kérdés számunkra, hogy továbbvisszük mindazt, amit tőle tanultunk: hivatás tudatot, felelősséget és a páciensek iránti tiszteletet. Gyermekeiként rengeteg időt és figyelmet fordított a professzionális fejlődésünkre és arra, hogy ugyanazt a felelősségteljes gondolkodást képviseljük, amely a klinika alapját is jelentette.

Ma az OralMed Studio-t Dr. Huszák Márk vezetésével visszük tovább, a meglévő értékeket modern szemlélettel és új szakterületekkel ötvözve. Hiszünk abban, hogy a fejlődés csak akkor valódi, ha közben megőrizzük azt a bizalmat, emberi hozzáállást és szakmai stabilitást, amely miatt a rendelő az elmúlt évtizedekben sokak számára fontos hellyé vált.

Reméljük, hogy a következő 30 évben is egy olyan helyet építhetünk tovább, ahová jó visszatérni — akár páciensként, akár kollégaként, akár barátként.

Dr. Huszák Márk, Dr. Huszák Júlia, Huszák Paula

A következő sorokban egy Vele készített, 2021-es interjú részleteit olvashatják a KisMackó Segítő és Informáló Alapítvány Gyógyító szuperhősök – Ritkán látott apukák? c. kiadványából.

Családi indíttatásból választotta az orvosi hivatást?

Nem volt orvos a családunkban, édesanyám könyvelőként működött, édesapám egy szerszámkészítő gyár főosztályvezetője. Egyik dédnagymamám dolgozott csak háborús főápolónőként, más egészségüggyel foglalkozó nem volt a családunkban. Egyszerűen csak megtetszett ez a pálya, még a gimnáziumi időszak alatt. Pedig eredendően nem ebbe az irányba indultam, műszaki tagozatos középiskolába jártam, és bár a természettudományok is érdekeltek, de a műszaki rajz és a francia volt a két főtárgyunk. Ugyanakkor már ez idő alatt jártam kórházakba dolgozni nyaranta egy-egy hónapot, szaglásztam a szakmát.

Fel tudja idézni, mi volt az, ami ennyire megfogta?

Talán a sebészeti körülmények, a műtők atmoszférája. Mielőtt véglegesen elköteleztem volna magam a pálya mellett, tudatosan teszteltem magam, a Sebészeti Klinikán, majd a Transzplantációs Klinikán dolgoztam, intenzív osztályon, műtőben, a betegellátás sűrűjében. Kiderült, hogy ezek sem tántorítottak el, vonzott az orvosi hivatás.

Végül a Semmelweis Egyetemre adta be a jelentkezését?

Igen, de csak harmadszorra vettek fel. Ez idő alatt beiratkoztam az Egészségügyi Főiskolára, ahol el is végeztem a közegészségügy-járványügy szakirányt. Az egyetem első – és másodévében voltak kezdeti nehézségeim. Édesanyám akkor halt meg, amikor felvettek, nem volt könny időszak. A neki való bizonyítás vágya nagyban hozzájárult ahhoz, hogy végigcsináltam az egyetemet. Nagyon jó társaság verődött össze az évfolyamon, összetartó csapat voltunk, kirándultunk, söröztünk sokat.

A kiégés nem fenyegette?

Ismerem a jelenséget, de nekem nem volt ilyen problémám. Néha a rendelő gazdasági és személyi ügyeinek vitele nehéz, a hétvégéket is igénybe veszi, mellette ráadásul igazságügyi szakértőként is dolgozom lassan húsz éve. Emiatt később a Jogi Egyetemet is elvégeztem, ami nem volt egyszerű munka mellett, de megszereztem azt a diplomát is.

Klasszikus fogorvosként dolgozott?

Csak az első néhány évben, de hamar áttértem arra, hogy kizárólag szájsebészeti beavatkozásokat végezzek: többek között az állkapocs- és a nyálmirigy műtétéi, a harapási rendellenességek, szájpad hasadék, nyúlajak sebészeti rendezése a főprofilom. Rengeteg beteg van, így én a fogászatot már nem viszem.

Mikor alapított családot?

Egy évvel a diploma megszerzése után nősültem meg, a feleségemmel évfolyamtársak voltunk, de csak az utolsó évben jöttünk össze. A feleségem fogszabályzásra specializálódott, nagyszerűen végzi a munkaját.

Van esetleg valamilyen hobbija?

Sok időm nincs, de a kertészkedést nagyon szeretem. Ha van időm, a kertünkben matatok, ások, ültetek, ráadásul ez olyan tevekénység, amihez bármikor hozzá lehet fogni és amit bármikor be lehet fejezni, mert mindig ad munkát. Sokat utaztunk telente és nyaranta is, az elmúlt időszakban természetesen ez elmaradt, reméljük, hamarosan erre is sor kerülhet.

Mit szerettek volna mindenképp átadni a gyermekeiknek?

Az emberséget, mások megbecsülését. Egyiküket sem beszeltük rá semmilyen szakmára, még arra sem, hogy mindenképp egyetemet végezzenek, azt szerettük volna, hogy olyan szakmájuk legyen, amit szeretnek, amiben ki tudnak teljesedni. Az már csak hab a tortán, hogy ketten is orvosok lettek, és ma már együtt dolgozhatunk velük a rendelőben. Nagyon jó érzés átadni nekik a tapasztalatainkat.