Az OralMed Studio megalakulása 1996-ra tehető, azonban ezt sok éves tapasztalat gyűjtés és elhivatott munka előzte meg. A családias környezet, a megbízható és szakképzett munkatársak, az interkollegiális kapcsolatrendszer és a széles szakmai spektrum biztosítása csak pár, de annál nagyobb kulcsfontossággal bíró jellemzője szájsebészeti és fogászati szakorvosi ambulanciánknak.

A klinika mai formájában történő működése elképzelhetetlen lenne a két alapító, szüleink, Dr. Csukás Petra és Dr. Huszák András nélkül, akik olyan egyedi értékeket hoztak létre, melyek egy megbízható, magasszintű, nagy múlttal majd jövővel rendelkező rendelő megálmodását tették lehetővé.

Életünk legfájdalmasabb és legmeghatározóbb éve volt 2023, amikor édesapánkat, Dr. Huszák Andrást a legváratlanabb, legtragikusabb hirtelenséggel veszítettük el. Páratlan jelleme, tekintélye, tudása, humora, fáradhatatlan munkája, szeretetteljes apai és vezetői mivolta pótolhatatlan űrt hagyott maga után mindannyiunk életében. Mindig a mi példaképünk és hősünk marad, az Ő értékei képviselik a klinika működését és összetartását a múltban, a jelenben és a jövőben is.

Huszák család

A következő sorokban egy Vele készített, 2021-es interjú részleteit olvashatják a KisMackó Segítő és Informáló Alapítvány Gyógyító szuperhősök – Ritkán látott apukák? c. kiadványából.

Családi indíttatásból választotta az orvosi hivatást?

Nem volt orvos a családunkban, édesanyám könyvelőként működött, édesapám egy szerszámkészítő gyár főosztályvezetője. Egyik dédnagymamám dolgozott csak háborús főápolónőként, más egészségüggyel foglalkozó nem volt a családunkban. Egyszerűen csak megtetszett ez a pálya, még a gimnáziumi időszak alatt. Pedig eredendően nem ebbe az irányba indultam, műszaki tagozatos középiskolába jártam, és bár a természettudományok is érdekeltek, de a műszaki rajz és a francia volt a két főtárgyunk. Ugyanakkor már ez idő alatt jártam kórházakba dolgozni nyaranta egy-egy hónapot, szaglásztam a szakmát.

Fel tudja idézni, mi volt az, ami ennyire megfogta?

Talán a sebészeti körülmények, a műtők atmoszférája. Mielőtt véglegesen elköteleztem volna magam a pálya mellett, tudatosan teszteltem magam, a Sebészeti Klinikán, majd a Transzplantációs Klinikán dolgoztam, intenzív osztályon, műtőben, a betegellátás sűrűjében. Kiderült, hogy ezek sem tántorítottak el, vonzott az orvosi hivatás.

Végül a Semmelweis Egyetemre adta be a jelentkezését?

Igen, de csak harmadszorra vettek fel. Ez idő alatt beiratkoztam az Egészségügyi Főiskolára, ahol el is végeztem a közegészségügy-járványügy szakirányt. Az egyetem első – és másodévében voltak kezdeti nehézségeim. Édesanyám akkor halt meg, amikor felvettek, nem volt könny időszak. A neki való bizonyítás vágya nagyban hozzájárult ahhoz, hogy végigcsináltam az egyetemet. Nagyon jó társaság verődött össze az évfolyamon, összetartó csapat voltunk, kirándultunk, söröztünk sokat.

A kiégés nem fenyegette?

Ismerem a jelenséget, de nekem nem volt ilyen problémám. Néha a rendelő gazdasági és személyi ügyeinek vitele nehéz, a hétvégéket is igénybe veszi, mellette ráadásul igazságügyi szakértőként is dolgozom lassan húsz éve. Emiatt később a Jogi Egyetemet is elvégeztem, ami nem volt egyszerű munka mellett, de megszereztem azt a diplomát is.

Klasszikus fogorvosként dolgozott?

Csak az első néhány évben, de hamar áttértem arra, hogy kizárólag szájsebészeti beavatkozásokat végezzek: többek között az állkapocs- és a nyálmirigy műtétéi, a harapási rendellenességek, szájpad hasadék, nyúlajak sebészeti rendezése a főprofilom. Rengeteg beteg van, így én a fogászatot már nem viszem.

Mikor alapított családot?

Egy évvel a diploma megszerzése után nősültem meg, a feleségemmel évfolyamtársak voltunk, de csak az utolsó évben jöttünk össze. A feleségem fogszabályzásra specializálódott, nagyszerűen végzi a munkaját.

Van esetleg valamilyen hobbija?

Sok időm nincs, de a kertészkedést nagyon szeretem. Ha van időm, a kertünkben matatok, ások, ültetek, ráadásul ez olyan tevekénység, amihez bármikor hozzá lehet fogni és amit bármikor be lehet fejezni, mert mindig ad munkát. Sokat utaztunk telente és nyaranta is, az elmúlt időszakban természetesen ez elmaradt, reméljük, hamarosan erre is sor kerülhet.

Mit szerettek volna mindenképp átadni a gyermekeiknek?

Az emberséget, mások megbecsülését. Egyiküket sem beszeltük rá semmilyen szakmára, még arra sem, hogy mindenképp egyetemet végezzenek, azt szerettük volna, hogy olyan szakmájuk legyen, amit szeretnek, amiben ki tudnak teljesedni. Az már csak hab a tortán, hogy ketten is orvosok lettek, és ma már együtt dolgozhatunk velük a rendelőben. Nagyon jó érzés átadni nekik a tapasztalatainkat.